Napi ige

1Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait!
2Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra.3Bizony, az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!4Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.5Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez.6Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett.
7Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják:8A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.9Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége.10Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét,11mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket.12Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.
13A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából.14A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.15Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.
16Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.17Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek.18Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott!19Látta az Úr, és megutálta bosszúságában fiait s leányait,20és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen.21Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket.22Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait.
23Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom,24éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat.25Kint a fegyver gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s vénembert.

Mózes földi pályafutása végén élettapasztalatát énekbe foglalva búcsúzik. Éneke azonban nemcsak kora emberéről és kora emberéhez, hanem a mai kor emberéről és a mai kor emberéhez is szól! Az anyagi javakkal való kérkedés, az elvallástalanodás, illetve az idegen vallások és kultuszok ugyanúgy jelen vannak a mai emberek életében, mint akkor. Mindezek súlyos következményei is ugyanúgy pusztítanak. A kérdés viszont mindig személyes: te hűséges vagy az Úrhoz?

RÉ 1 MRÉ 1 Zsolt 1